A kis morzsa a sarokban ült és nagyon szégyellte magát. Már Peszáh óta ott volt. Senki nem vette észre. Akkor tavasszal, az ünnep előtti éjjel, amikor a család a gyertyával és a tollal az utolsó hamec-morzsákat keresgélte ő lett volna az utolsó darab, amit megtalálnak. Azt gondolta, legyen ez a feladat tényleg kihívás, különösen a kis Samu számára, aki egyébként is szerette elszórni a kenyérmorzsákat. Ezért minden erejét bevetve tovább gurult a sarok irányába. Volt egy kis huzat is, ami segítette. Nem is találták meg. Nemcsak, hogy a morzsakeresésben nem találták, de sikerült annyira a sarok mélyére kuporodnia, hogy azóta sem lelték egyetlen takarítás alkalmával sem. Se Hanna a kis seprűjével, se Anya azzal a nagy porszívóval. Úgyhogy a kis morzsa a sarokban ült és szégyellte magát. Megbánta már, hogy a sarokba gurult. Szerette volna, ha észreveszik.
Elmúlt a tavasz, azután a nyár is. Eljött Ros Hásáná, az egész család ünnephez készült. Nagy volt a sürgés-forgás, mindenki nagyon izgatottan várta az év e csodálatos, ünnepekkel teli időszakát. Az egész család kivette a részét az ünnepi készülődésből. Apa volt az, aki kitakarított és bevásárolt, anya készítette elő az ünnepi asztalt és Hanna főzte az ünnepi vacsorát a kis Samu segítségével. Az ünnep előestjén már ott állt az asztal gyönyörűen megterítve és mindenki elegáns volt, készen arra, hogy elinduljanak a zsinagógába.
Amikor visszatértek, vendégeket is hoztak. Ment a csivitelés, beszélgetés, miközben a kis morzsa ült a sarokban és sóhajtozott. Bárcsak ott lehetnék az asztalon. Bárcsak egy lehetnék a finom, kerek, ünnepi kalács morzsái közül. De én már megkeményedtem, engem már se megenni, se semmire nem lehet használni. Bárcsak megtalálnának és kidobnának végre. Legalább ennyi történne.
Ahogy ott sóhajtozott, hallotta, ahogy a család tagjai a táslih szertartásról kezdenek beszélni.
- Holnap délután elmegyünk a Dunához, jöttök ti is morzsákat szórni? – kérdezte Apa.
A kis morzsa figyelni kezdett.
- Igen, jövünk veletek! – mondta az egyik vendég. – Mi nagyon szeretjük a táslih szertartást. Minden évben elmegyünk és beszórjuk a morzsákat, elúsztatjuk mindazt, amire nem vagyunk büszkék az előző évből.
A kis morzsa nagyon izgatott lett. - Engem, engem dobjatok be. – gondolta. – Akkor még lesz értelme a morzsalétemnek. De hogyan vetessem észre magam. Hónapok óta nem találnak, még az a zúgó-búgó morzsaszívó sem, akkor most hogy vesznek majd észre? – Minden erővel kihúzta magát és maradék erejével megpróbált egy picit előrébb gurulni a sarokból.
Nem volt huzat, egy picit sem mozdult a szeptemberi hőségben a levegő. Újra csak összeszedte erejét és sikerült egy két milliméternyit gurulnia a szoba belseje felé.
Eközben a kis Samu nagyon izgatott lett a táslih hallatán és azon nyomban morzsákat kezdett keresni.
- Jaj de jó, megint keresgélhetek morzsákat úgy, mint peszáhkor! – kiáltotta. – Itt van nézd, egy csomó morzsa van itt az asztalon! – mondta neki anya.
- Nem, nem én nem a friss morzsákat szeretném beszórni, hanem szeretnék tavalyikat találni, hiszen a tavalyi dolgokért szórjuk ezeket a folyóba, nem?
A felnőttek nagyot nevettek Samu kisgyermeki bölcsességén. – Igazad van, mondták. – Samu ettől felbátorodva négykézláb kezdte el pásztázni a szobát. Mindenfelé mászott a szép ünneplőben, ami egyre kevésbé nézett ki ünneplőnek, de ez már nem érdekelte, hiszen küldetése volt. Tavalyi morzsát kellett találnia.
A kis morzsa nem hitte el, amit hallott. Hiszen ő tavalyi! Ő az, most meg kell, hogy találják! De hogyan? Már jártányi ereje sem maradt, hogy még beljebb guruljon. Nagyon elszomorodott.
Ekkor Hanna odament az ablakhoz és kinyitotta, hogy kiszellőztessen egy kicsit. A beáramló levegő megmozgatta picit az ablakban lévő virágokat és a függönyt és ekkor csodák csodájára szél támadt. A nyitott ablakon keresztül befújt a szobába, megkavarta a levegőt és felemelte magával a kis morzsát, megforgatta a levegőben és leejtette a szőnyeg kellős közepére. Samu azonnal észrevette, felemelte és egy kis szalvétára tette.
- Találtam egy tavalyi morzsát! – mondta boldogan.
Másnap délután a folyó partján a kis morzsának nagyon fontos feladata volt. Samu kivette őt a szalvétából és azt mondta:
- Gyere kis morzsa, elúsztatlak, vidd magaddal azt, amit nem csináltam jól tavaly. – Majd szélnek eresztette a kis morzsát, a folyó felé. A kis morzsa nagyon boldog volt.
